2013. július 21.

William Marshall, A Legnagyobb Lovag

Már meséltem Nektek egy kicsit a könyvről, hogy elkezdtem olvasni, hogy ki is az írónője, milyen könyveket írt ezen kívül, és hogy miért is kezdett el írni.
Ma sikerült befejezni. Igazából amikor tegnap letettem, már csak 20 oldal volt hátra, de valahogy úgy éreztem, hogy ma is szeretném még egy kicsit olvasni.
Akkor kezdjünk is bele.
Elizabeth Chadwick: A Legnagyobb Lovag

Bár a könyv igen hosszúnak mondható, 580 oldalas, mégis egy nagyon szép keretbe foglalt történelmi regény. Már az első fejezetben megismerhetjük William Marshall előtörténetét, betekintést nyerünk a gyerekkorába.


"A király rámosolygott. - Lovag szeretnél lenni, William?
William lelkesen, csillogó szemmel bólintott.
- És hű leszel a királyodhoz?
William ismét bólintott, ám ezúttal azért, mert az ösztönei azt súgták, hogy ezt várják tőle.
- Kétlem! ... Fiú! Nézz rám!
William felemelte a fejét. A király átható pillantása megijesztette.
- Szeretném, ha sohasem felednéd ezt a napot! ... Azt akarom, hogy tudd: bármit is követett el apád ellenem, lehetőséget adok rá, hogy felnőj és kiköszörüld a csorbát! Tudd meg: a király mindennél többre tartja a hűséget!"


A király, aki előtt az akkor ötéves William állt István angol király volt. A kisfiú pedig ígéretet tett neki, hogy sosem felejti el ezt a napot az életében, és nem is tette.
A mű végén újra találkozhatunk egy hasonló jelenettel, ami a királyi sátorban játszódik. Ám akkor már William betöltötte 40. életévét, egy tapasztalt, nagylelkű és szerény lovaggá vált, aki a hűség mintaképe lett.
A történet során megismerhetjük az életének legtöbb szakaszát. Feltűnnek a családi szálak, a lovaggá válásának körülményei, a háborús évek, a házasság és apaság kihívásai.
Érdekes dolog, hogy egy ilyen nagyszerű emberről még az iskolában sem tanulunk. Ő mindannak a példaképe, amit mi a lovagi korhoz rendelünk: rettenthetetlenség, hűség, bátorság, vitézség, erő, eszesség, és persze a plátói szerelem.

Mégis mi teszi őt különlegessé?
A lovagiassága, bátorsága tette számára lehetővé, hogy egy hosszú fogságból maga Eleonóra királyné szabadítsa ki, és megtegye 4 fia, HenrikRichárd, Geoffrey és János tanítójává.
Az akkori uralkodó, II. Henrik angol király, hogy bebiztosítsa az örökösödést, még halála előtt megkoronázta legnagyobbik fiát, Henriket, és szétosztotta a területeit Richárd és Geoffrey között. János, mint utolsó szülött, nem kapott semmit.
Williamet az ifjabb Henrik király szolgálatába állították, hogy segítse az útját, és támogassa őt, tartson ki mellette. Ám egy, a társadalom alsó rétegeiből felemelkedett lovag felemelkedése a királyi udvarban inkább ellenségeket szült, mint barátokat. A legtöbb lovag féltékeny volt rá, nemcsak a posztjára, de az erényeire is. Így megpróbálták tönkretenni őt, és az ifjú király ellenségének beállítani.
William Marshallt életében nagyon sok megpróbáltatás érte, de mindig kitartott önmaga mellett, és az ura mellett, akinek hűséget fogadott. A történelmi ismereteink alapján tudhatjuk, hogy II. Henrik és fiai kapcsolata nem volt éppen családias. Folyamatosan háborúztak, vagy épp "csak" veszekedtek egymással, ez pedig mindkét félt legyöngítette pénzügyileg és lelkileg is.
A történet folyása folyamatos. Ez alatt azt értem, hogy mindig történik valami. Elizabeth Chadwick nem hagyja, hogy a figyelmed lelankadjon. Ha egy valami véget ér, akkor azonnal feltűnik valami más, valami izgalmas, elgondolkodtató, akár ijesztő.

Hogy ezt a könyvet kiknek ajánlom?
Szerintem, mivel ez egy komolyabb könyv, mindenképpen idősebbeknek való. Elsősorban azért, mert vannak benne olyan részek, amik úgy vélem, hogy nem 15-16 éveseknek valók... Másodsorban pedig azért, mert ez a mű olyan mélyebb gondolatokat is tartalmaz, amik talán könnyebben értelmezhetők, ha már ismerjük a történelem ezen részletét, és megéltünk egy-két csatát.

Hogy volt e olyan rész, ami nem tetszett?
Gondolkodom... Az elején kicsit furcsa volt, hogy senki szemszögéből nem íródott a könyv. Ez azért lehetett, mert előtte meg pont olyan könyvet olvastam, ami két szemszögből is íródott, így azt szoktam meg. Ám ahogy olvastam, megkedveltem ezt az írói stílust, és még tetszett is, mivel így tényleg megismerhettünk egy kicsit mindenkit, kívülről-belülről.
Ami még szerintem furcsa az a vége. Ez a könyv eredetileg nem sorozatnak van feltüntetve, viszont a befejezés alapján az. William Marshall életét nem követi nyomon 1219-es haláláig, a könyv 1194-ben véget ér. Bár szép volt a lezárás, mégis maradt egy kis hiányérzetem. Ezután el szeretném olvasni a William Marshall életének második szakaszáról szóló könyvet is.


Hogy mit nem értettem?
Leginkább a borítót. Nem teljesen világos, hogy miért ez lett a magyar borító. Szép, és engem meg is fogott elsőre, de a könyvhöz számomra nem illik. A fülszöveget sem tartom a legjobbnak. Az biztos, hogy felkelti az ember figyelmét az elolvasása, csak a mű végére érve úgy éreztem, hogy egyáltalán nem ez a könyv lényege... Bár az biztos, hogy mindenkinek más lesz a végső konklúziója a könyvről, mást tart fontosnak megemlíteni,




Viszont, ha érdekel a történelem, a lovagok kora, szereted a romantikus történeteket, nem bánod, ha vannak izgalmak, és nem tántorít el a könyv vastagsága, akkor ez egy jó olvasmány számodra! :)
Én mindenképp ajánlom!
Ennek a könyvnek, vagyis Elizabeth Chadwick-nek köszönhetően megismerhettem még egy olyan embert, akire szerintem érdemes felnézni. William Marshall, amellett, hogy mindig önmagát adta, megtudott élni az ármányokkal teli királyi udvarban, barátokat szerzett, és miközben volt saját véleménye, hitvallása, hű maradt ahhoz az emberhez, akihez esküje kötötte, bármi is volt ennek az ára.

Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése