Mindig is vonzottak a fesztiválok.
Az igazi felnőtt szórakozás, amivel kecsegtettek. Szülői felügyelet nélkül, azt csinálsz, amit csak akarsz, amikor szeretnéd.
Ám aztán, valahogy mégsem lettem hatalmas fesztiválpartiarc.
Igazából, egy fesztiválra sem mentem el úgy, hogy ott is aludtam volna.
De bérletem már volt! Ez valamennyien javít az imidzsemen?
Viszont nemrég megtapasztalhattam, milyen is, ha az ember teljes egészében részt vesz egy képzeletbeli fesztiválon, ahol dög meleg van, sehol egy árnyék, az őrjöngők felverik a port, a különböző kaják illata száll a levegőm, és mindent műanyagpoharak és a belőlük kiömlött alkohol borít. A fürdési lehetőségekről, és a mosdók higiéniájáról most inkább nem is szólnék ;)
Latter Zsófi igazi Red Hot Chili Peppers rajongóként saját blogján számol be a Bábel fesztiválon szerzett élményeiről, ahol az utolsó nap fellépője maga az RHCP.
(Be kell valljam, nekem kellett pár oldal, hogy leessen az RHCP = Red Hot Chili Peppers. Nem tudom, miért. Lehet be voltam lassulva :D )
Leiner Laura.
Számomra ő az az író, aki odaszögez a könyv elé, és ha dög melegről ír, még a kinti viharos szelek és hűvös levegő ellenére is meleg lesz, ha esőről ír, én is megborzongok, ha a főszereplő érdeklődik valaki iránt, az én gyomrom is összeszorul, és még sorolhatnám.
Nem tudom, hogy csinálja, de engem eddig mindig sikerült levennie a lábamról.
Így történt ez Latter Zsófi naplószerű blogjának olvasása során is, ahol néha jókat nevettem a fárasztó poénokon, miközben eszembe jutottak saját, hasonló, néha megbotránkoztató élmények.
A történet.
Azt hiszem, elég egyszerű kitalálni. A sztori az, hogy egy baráti társaság nekiindul a Bábel fesztiválnak, ami egy négy napos programsorozat, az utolsó napon a Red Hot Chili Peppers koncertjével.
Latter Zsófi, az egyik főszereplőnk szemszögéből ismerhetjük meg az eseményeket, miközben még feltűnik
a külsejével nem szerénykedő Napsi,
az iszákos Boldi,
a legjobb barát Szasza,
a csajmágnes Abdul,
az orvosok rémálma Hipó,
az oltogatós Kolos,
és pár szekuritis.
Ahogy Leiner Laurától várható volt, a sztori magával sodort - annak ellenére is, hogy szerintem egy bloghoz túlságosan napló jellege volt az írásnak, ám ez csak az én teóriám + persze, hogy örültem, hogy ilyen naplószerű, ezért volt olyan jó olvasni!
Zsófi néha kicsit idegesített a pattogó, soha-be-nem-áll-a-szája stílusával, ám rá kellett jönnöm, hogy én is pont ilyen voltam... - oké... vagyok! ;)
Nekem már a könyv első pár lapján megvolt a befutóm, hisz várható volt, hogy a t ö r t é n e t
v é g é n....
Nem lesz spoiler veszély, ne ijedjetek meg.
A lényeg!
Ez a regény ott van a szeren!
Rég volt már ilyen üdítő olvasmány a kezemben.
Hihetetlenül élvezetes volt olvasni.
A kedvenceim az SMS váltások voltak.
Olyan evidens történések, szóváltások estek meg néha, amik szerintem mindannyiunkkal, és egyszerűen jó volt őket olvasni, miközben "jaj, istenem, ez annyira ilyen" mondatok hagyták el a számat. És nem egyszer kellett a páromnak azt hallgatnia, hogy "háhá, ez tényleg ilyen! figyelsz? na, tudod, olvasom ezt a fesztiválos könyvet, na, felolvasom, szerintem annyira jó..." - és ezt a bevezetést követte a részlet. Rendszerint egyet értett velem abban, hogy "ja, ez tényleg ilyen" , de fele olyan lelkes sem volt, mint én.
Ez van.
Ti azért legyetek ilyen lelkesek,
és olvassátok el! ;)
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése