Shepherd nem kell, köszönöm

Érdekes, hogy két rendkívül hasonló regény mennyire különböző érzelmeket tud kiváltani az emberből.

Erin Watt The Royals című sorozatának első három részét szó szerint befaltam.

Egyszerűen nem tudtam letenni, csak olvastam és olvastam,
majd tovább olvastam.

Aztán egy rendkívül motiváló molyos játék - Molykalipszis - azt a feladatot adta nekem, hogy depresszió címkével olvassak el egy könyvet.

Így találtam rá Jessica Park nem is olyan régen megjelent könyvére.
Jessica Park Flat-Out Love sorozata is nagyon ott volt a szeren.

Julie-t akkor a Watkins család fogadta be.

Ebben a történetben a főszereplő Blythe,

és őt a rendkívül gazdag (netán ismerős a Royal családból?) Shepherd család fogadja be.

Természetesen négy rendkívül helyes, szép, szexi emberről van szó,

eltérve Royaléktól, itt van egy belevaló csaj is.

Mivel Rubin Pöttyös könyvről van szó,

sokkal több "szaftos szexjelenet" ékesíti az oldalakat,

ám vajon mi többet tud adni ez a regény?

Megtanít, hogy:

1. A borító lehet szép, ám előfordul, hogy semmi köze a könyvhöz.

Oké, oké, mondhatjátok, hogy van szerepe a partnak a könyvben.

De ilyen ruhának és cipőnek... Nope.

2. A depresszió - jelzem, ez alapján a könyv alapján - könnyen áthidalható

egy atomszexi pasival. 

Csak ennyi.

Hogy erről az orvosok még miért nem hallottak?

3. Te leszel a párom!

Minek izgulni egy regény olvasása közben?

Sokkal felemelőbb már az első húsz oldal után kitalálni az egész sztorit, nem igaz?

Nope.

+1. Ha valamit Colleen Hoover ajánlj, és te már korábban reménytelen esetnek minősíted magadban egy írását, ne olvass olyat, amit ő ajánl.

Hallgass ebben a józan eszedre, nem hiába van!

Jessica Parknak van egy jó stílusa, ezt be kell valljam.

Mert jól fogalmaz - legalábbis a fordításért mindenképpen le a kalappal.

Körülbelül olvastatta magát a mű.

Ám nem volt benne semmi kreativitás, 

semmi komolyság ilyen komoly témákkal kapcsolatban.

Számomra elszomorító volt.

És a végén ahogyan szájba rágja a "Nagy mondanivalót".

Kérem szépen, veszem én az utalásokat.

Az egész könyv tele volt velük,

nem kellett volna még egyszer összefoglalni.

Plusz, kérlek, mutassatok egy embert, aki 20 km után beszélget, jó?

Én egyszer szólalok meg futás közben, már szúr az oldalam.

Ő meg beszélget.

Behalok.

Oké, nem tetszett.

Tényleg nem.

Bocsi.

Hihetetlen, hogy adott a gazdag család, helyes fiúk, szomorú lány,

és mégis a Royal-család milliószor, csilliószor jobb.

Olvassátok azt! ;)

Puszi,

Patyi ;)