2018. február 12.

"No more Coldwater please", avagy hidegzuhany

Megnyert a cím,
az író különleges neve,
megnyert a borító,
a rövid vélemények,
a fülszöveg.

Ám becsapottnak érzem magam.
Ez a könyv számomra nem számít regénynek, nem tudnám irodalmi kategóriába sem sorolni.
Ez a könyv képes elvenni az embert kedvét is az olvasástól.
Hogy mi hozta ki belőlem ezt a teljesen negatív hozzáállást?

Lev Grossman: A varázslók


"A varázslók a felnőttek Harry Pottere."
"A legjobb urban fantasy egy ideje."
"A varázslók komor történet a felnőtté válásról..."

Csak pár mondat, sor, ami arra késztetett, hogy a lapok közé vessem magam, és megismerkedjem Quentin Coldwater történetével, ami életem egyik legnagyobb hibájának bizonyult.
Hisz ezek az élvhajhász mondatok nem egy tökéletesen megírt, elgondolkodtató, magával ragadó művet ajánlanak, írnak le, hanem egy olyan regényt, ami megváltoztatta a véleményem a moly.hu százalékos értékeléseiről.

Itt és most kimondom:
ha egy regény 70% alatt van a moly.hu-n, nagyon gondolkodjatok el, és jóval alaposabban járjatok utána a sztorinak, mint ahogy én tettem.
Mert én hatalmasat koppantam.
Akkorát, hogy szerintem még Új-Zélandon is hallották.

Hogy mi is a problémám?
Quentin nagyképű és idegesítő, aki csak várja a sült galambot, de semmit nem tesz érte.
Habár a könyv alatt hat év történéseit olvashattam el, nem tudnék történeteket felsorolni - kivéve az utolsó 80 oldalról -, mert egyáltalán nem mesélt semmit. Az első 300-350 oldalon csak és kizárólag arról volt szó, hogy:
- a varázslás nem egyszerű,
- a varázslás nagyon nehéz dolog,
- a varázslás nem egyenlő a varázspálcával történő hadonászással, sokkal nehezebb dolog,
- ha egy lánynak/nőnek nagy melle van, Quentin legszívesebben azonnal felcsinálná,
- több estén több ember egy szobában emberi alakban "egymáséi lesznek"
- emberek állati formában "egymáséi lesznek"
- pia, pia, pia
- trágár szavak tömkelege.
És nem, ne gondoljatok arra, hogy ezek az elemek jobban ki vannak fejtve.
Ilyen írói mélységekbe azért ne menjünk bele!
Nem is értem, hogyan tudott ilyen hosszú könyvet írni úgy, hogy közben nem mond el semmilyen történetet, csak tényszerű leírásokat végez.

Egyszerűen még most is teljesen le vagyok akadva.
De komolyan!
Nekem ilyen rossz könyvélményben még nem volt részem, hisz ha valami ennyire nem tetszett már az első száz oldalon, nem olvastam tovább. Ám most megtettem, és nem lett pozitív csalódás a vége.
És még sorozat is készült belőle...

A karakterek nem fejlődtek,
a tájleírások unalmasak és egyhangúak voltak,
a történet menete kiszámítható volt.

Annyira nem tetszett, hogy már azon gondolkodom, hova tegyem a könyvet, mert a polcomon sem szeretném látni.
Nem értem, tényleg nem értem.
Olvastam értékeléseket a molyon, hogy vajon akinek tetszett, annak miért tetszett.
"Ez egy jó könyv, és tetszik vagy nem, de rólad és rólam szól, meg úgy általában mindenkiről, akik a következő választástól, a fél év múlva megvételre tervezett autótól vagy egy új melótól várják a felhőtlen boldogságot. Előre szólok: ha magadra ismersz benne, nem biztos, hogy tetszeni fog… de az lehet, hogy nem a könyv hibája."
(idézet a moly.hu-ról)
Nem ismertem magamra.
Nagyon gondolkodom, miben hasonlíthatok Quentinre, töröm a buksim ezerrel, de semmi.
Én élvezem a mindennapjaim, élvezem az életem, és ha rossz passzban vagyok, tudom, kire számíthatok. Nem várok új munkahelytől, új autótól felhőtlen boldogságot, mert számomra az emberek, a barátaim, a családom a legfontosabbak az életben,
Lehet, szerencsés vagyok, mert így gondolkodom és pozitív szemlélettel állok az élethez.

Na, de a lényeg, hogy
én nem tudom nyugodt szívvel ajánlani senkinek ezt a könyvet.
Gyorsan el is kezdek valami mást olvasni,
mert szeretnék egy jó élményt is megosztani végre veletek.

Sok-sok puszi,
Patyi ;)

2 megjegyzés: