Egyszerűen megláttam, és érdekelni kezdett.
Semmit nem hallottam korábban róla, sőt igazából azzal sem voltam tisztában, hogy megjelent.
Aztán elkezdtem olvasni.
Korán keltem, hajnal három körül - nekem ez korán van, és amikor oda jutottam, hogy olvassam a könyvet, egyszerűen nem fogott rá az agyam. Nem tudott lekötni, csak elálmosodtam felette.
A következő nekifutás már kicsit jobb élményt nyújtott - az első két fejezetet letudva, érdekelni kezdett a történet.
A téma a II. világháború, és annak elszánt brit, valamint skót pilótái és kémei.
Elizabeth Wein
Fedőneve: Verity
Elizabeth Wein nekem igen szimpatikus személyiség.
Valószínűleg azért is, mert erősen kötődöm a néprajzhoz, érdekelnek a régmúlt történései,
a még nem hallott történetek, a régies öltözködési stílusok, vagy akár a mai világtól már annyira távol álló arisztokratikus gondolkodásmód.
Szóval, Elizabeth Wein a történelem szerelmese, és igen lelkes kutatója.
Eredetileg 2012-ben megjelent művében a II. világháború valós mindennapjait tárja az olvasók elé. Azokat a mindennapokat, amikor senki sem tudhatta, szerette hazaér-e a munkával, vagy hogy az esti vacsora netán az utolsó közös étkezés lesz-e. Félelem árnyékolta be az emberek mindennapjait az európai frontokon, miközben bombázások veszélyeztették az Egyesült Királyság partjait is.
Julia Lindsay MacKenzie Wallace Beaufort-Stuart,
vagy ahogy a támaszponton szólítják, Quennie arisztokrata családból származik. Skót felmenőire igen büszke. Folyékonyan beszél németül és franciául. Ez a tudása helyezi őt a háborúban a távírókhoz.
És így ismerkedik meg egy nem mindennapi pilótalánnyal.
Nem mindennapi. Igazából, ha belegondolok, minden ember nem mindennapi volt, aki kitartott a háború idején.
De térjünk vissza.
Egy pilótalány.
Margaret Brodatt,
vagyis Maddie. Szerelő és pilóta. Ám az 1940-es években pilótának lenni nőként, nem olyan egyszerű - nem bíznak a nőkben, ha "férfi munkáról" van szó.
Ám nem szeretném leírni a regény minden egyes részletét, az apróságoktól a kivirágzó végig,
inkább azt mondanám el, miért tetszett.
Igaz, eleinte nem fogott meg annyira, amit foghatok a fáradságra is, ám be kell valljam, akkor fordult igazán a kocka, amikor a könyv második részéhez értem.
Verity és Kittyhawk.
A két rész címe, amely a regényt felosztja. Verity sorai után Kittyhawk oldalai szó szerint összekötik a szálakat, és kezd értelmet nyerni a történet láncolata. Kezdtem felfedezni a kapcsolatokat, a hamis és az igaz mondatokat.
Egyszerre letehetetlenné vált a regény.
Csak olvastam és olvastam, majd...
Egy gyors és váratlan esemény kiemelte a könyvet számomra a megjósolható Vörös Pöttyösök világából.
Ez a könyv emlékezetes írás számomra.
Nem mondom, hogy a legjobb, amit valaha olvastam, de ott van a szeren.
A mögötte álló kutatómunkát illetően pedig le a kalappal.
Az igaz barátság ritka kincs.
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése