"Bazi nagy görög időutazósdi"

Be kell valljam, sokáig nem értettem, hogy mi lehet nagy szám egy regénysorozatban, ami arra épül, hogy a görög mitológia minden szereplője még ma is létezik.

Addig oké, hogy a görög mitológia jó dolog, és érdekes, és körmönfont kapcsolatok alkotják, de hogy jön a 21. századi technológia világához? 

A rengeteg kutatás után hogyan tudnánk elképzelni, hogy valaha is

Poszeidón szeszélyeinek voltunk kitéve az óriási hajókon? 

Vagy, hogy Zeusz köztünk járt? 

Netán, hogy éltek a Földön küklopszok?

Mi lehet jó egy ilyen regényben?

Ám két általam ismert író is ezt a témát választotta alapul, én pedig kíváncsi természet vagyok.
Tehát...

Adott a mai kor, a görög mitológia, és az időutazás.

Bessenyei Gábor debütáló regénye, amelyet még az akkor számomra ismeretlen Rick Riordan remekeihez hasonlítottak (- szerintem összehasonlíthatatlan Rick Riordan műveivel, még akkor is, ha mindkettőben van görög mitológia), egy különleges világot tárt elém.

Be kell valljam, a sorozat két része között megismerkedtem az összes eddigi Rick Riordan remekkel, és ha lehetséges még jobban megszerettem a görög mitológiát, valamint belehabarodtam a regények fiatalos és humoros írói hangnemébe.
Így "kis" félsz volt bennem a következő regényt illetően.

Vajon képes lesz ugyanúgy lekötni és elvarázsolni távoli időkbe?

Vajon lesz olyan izgalmas?

Vajon képes lesz újat mutatni?

Bessenyei Gábor: A feledés folyója

Habár mindenki azt állítja, nem a külső számít, azért említést tennék a borítóról.

Számomra kicsit túlzsúfolt. A kiemelt "vízi istennő", vagy csak a három főszereplő véleményem szerint jobban mutatott volna magában, mint együtt. De persze ez csak az én ízlésem.

Ami a történetet illeti. 💬

Hadd legyek veletek őszinte!
Nekem az időutazás nagyon kényes téma. Emiatt is voltam igazán kíváncsi arra, hogy mit hozhat ez a sorozat, hogy miért lesz több és jobb más hasonló témájú regényekkel. Néhol túl soknak éreztem ezt a rengeteg képzelőerőt, amit egy regénybe sűrítettek, ám valami mégiscsak lehetett az első kötetben, hiszen most a második részről szeretnék mesélni Nektek.

Adria, Erik és Marcell kalandjai folytatódnak
Pillinsz városában, amikor...

___

Nem, nem megy. Itt meg kell állnom.
Tudom, hogy csak most kezdtem bele, de...

Pillinsz?

Mint magyar város?

Pillinsz?

Nem, egyszerűen nem tudom felfogni, hogy ez honnan jött. Oké, hogy ici-picit, ha nagyon bele akarom magyarázni, mondhatom, hogy "görögös a felütése", na de, hogy semmi magyar nincs benne, az tuti.

Teljesen leakadtam ezen. De komolyan.

Egyszerűen alig tudtam elszakadni attól, hogy ez... Ez érthetetlen.
___

Oké, köszönöm, próbálok ezen túllépni.
Haladjunk előre!
Adria, Erik és Marcell tehát túlélte az első könyv megpróbáltatásait, ám ahogy ez egy sorozattól várható, újabb kalandok várnak rájuk ebben a részben is.

Küzdenek hárpiákkal,
fényemberekkel,
istenekkel,
és jósokkal is. 💪

(A főszereplők koráról Marie Lu regényei után inkább nem is teszek említést, elhiszem, hogy ilyen fiatalon is képesek lehetnek ennyi mindenre, és kész.)

Megérte-e elolvasni?
Meg. 👍
Az utolsó 30 oldalért.
Addig is érdekes a regény, ám nem volt olyan átütő, és izgalmas, mint amire számítottam, ha már a görög mitológiáról és időutazásról is beszélhetünk egy könyv lapjain. Inkább egyfajta felvezetésnek mondanám a megelőző oldalakat, amiben a csavarokat hamar - még a főszereplők előtt - felfedi az olvasott szem.

Ajánlom-e? 👌
Ha érdekel a görög mitológia - igen.
Ha szereted a harcos jeleneteket - igen.
Ha szeretnél megismerkedni egy magyar szerző sorozatával, ami nemcsak a fiatal korosztályt tudja lekötni - igen.

Ha az egyik kedvenc görög istened Héphaisztosz - kitartás! :)

Összességében.

Jó kis regény ez!
De a végének köszönheti, hogy ezt írom, mert ott végre elérkezett az az izgalom, amire végig vártam.
Szóval, sok sikert, Bessenyei író úr, várom a következő részt ;) Ha már én nem dolgozom, ugyebár, legalább valaki... :)

Puszi,
Patyi ;)