Lehet, hogy nem vagyok egy Vámos Miklós.
Vagyis, ez egészen biztos.
Nem megy három sáv is a fejemben folyamatosan, ahol az egyik rész jegyzetel, a másik pedig klasszikusokat hallgat, vagy épp Vamps számokat, a harmadikról meg már ne is beszéljünk.
Ám ahogy ma sétáltam át a hídon, a Duna fölött a zölden világító Szabadság híddal a távolban és a fénylő Budai Várral a láthatáron, elgondolkoztam ezen a napon, és úgy éreztem, jó lenne megosztani, miért is jó dolog ez a Könyvfesztivál.
Mert nemcsak az a jó dolog, hogy vannak nagy kedvezmények.
Se nem az, hogy vannak jó kis előadások – bár ez sem egy hátrány, ahogy az előző sem.
Én azt imádom a Könyvfesztiválban, hogy az emberek nyitottak.
Vidámak.
Érdeklődők.
Beszédesek.
Kevésbé gondterheltek, mint a mindennapokban, pedig ez is csak egy átlagos nap volt a sok közül.
Ma találkoztam egy cuki kislánnyal, fehér, füles pulcsiban, aki össze-vissza barangolt a standon, és tette volna a standon kívül is, ha az édesapja nem irányította volna vissza felénk, miközben épp egy Csukás István klasszikust, a Süsüt vette meg a kislánynak. A szőke energiabomba a vásárlás végére már újra elindult felfedezni, ám szerencsére sikerült utolérni még időben, mielőtt teljesen elbarangol.
Találkoztam egy kissráccal és az apukájával, akiknek próbáltam pár mondatban összefoglalni Rick Riordan egyik könyvének lényegét, és hogy mégis miért jó dolog a regénysorozatba belekezdeni. Öröm látni, ha egy szülő meg a gyereke együtt nézelődnek, és a gyerekben érződik az izgalom az új könyvek miatt, meg kissé a félelem – remélem nem teljes egészében tőlem –, aztán jön a kis beszélgetés, és végül az az igaz boldogság, és a csillogó szemek, mikor az új könyvet megveszik. Egy kis csoki, szülőnek, gyermeknek, és még jobb lesz mindenki napja – tapasztalat, a csokink hihetetlenül finom.
Aztán ott vannak a nagyszülők, akik az unokájuknak vásárolnak egy könyvet, amit fel-felolvashatnak neki, amit a kezébe mernek adni, hogy a szép képeket lapozgatni tudja a kis imádottuk. Csak úgy csillog a szemük, ahogy a kis unokáról mesélnek, arról milyen ügyes, milyen okos, majd kissé ők is újra gyerekek lesznek, ahogy pár ajándékkal meglepjük őket.
Vannak persze fiatalok is, akik céltudatosan, sokszor csoportosan érkeznek a standhoz, mintha a könyvek csak úgy vonzanák őket hozzánk. A könyvet pedig úgy ölelik, mintha régi barátok lennének, többet el nem engedik.
A Könyvfesztivál egy találkozóhely.
Egy vidám találkozóhely.
Egy vidám, élettel teli találkozóhely.
Egy élmény, amit megéri átélni.
Én ezért imádom a Könyvfesztivált.
Az emberek miatt.
És persze a tény miatt, hogy könyvekről is beszélgetünk, és az eltérő vagy épp azonos véleményünkről egy-egy regény kapcsán.
Jó kis eszmecserék.
És már csak két nap.
Szombat.
Vasárnap.
Böszörményi Gyula, Csukás István és még sorolhatnám a nagy neveket, akik tiszteletüket teszik a rendezvényen.
Remek hétvégének nézek elébe :)
Éljen a 24. Könyvfesztivál! :)
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése