Egy barátnőm nyomta a kezembe a könyvet azzal a kitétellel, hogy amint befejezem az éppen aktuális olvasmányom, belekezdek.
Illetve, hogy nem szabad előre elolvasnom a végét.
Be kell valljam, ez utóbbi volt a legnehezebb.
Ugyanis bármilyen szörnyű dolog is, mostanában rászoktam, hogyha egy olyan könyvet olvasok, ami miatt izgulni kezdek, görcsbe szorul a gyomrom, gombóc ül a torkomban, és egyéb "élmények", akkor beleolvasok a regény utolsó oldalaiba.
Nem olvasom végig őket, csak szemezgetek.
Majd nyugodtan visszatérek oda, ahol tartottam. 😇
Ezt csináltam a Blackmoore olvasása közben is, mert már olyan fáradt voltam, ám a könyv meg annyira gyötrően izgalmas volt, hogy nem bírtam elaludni a tudattal, hogy nem tudom a végkifejletet.
Ám most ez meg volt tiltva.
És be is tartottam.
Bár, be kell valljam, hogy igen nehezen.
Jenny Han: A fiúknak, akiket valaha szerettem
Ezt a könyvet eredetileg három dolog miatt nem kezdtem el olvasni:
1) nem tetszett a borítója,
2) gyerekesnek tartottam a címét,
3) az írónőtől sajnos már olvastam könyvet, ami egyáltalán nem nyert meg, így nem állt szándékomban megint szenvedésnek kitenni magam.
Ám az ígéret, az ígéret.
Az alapsztori, hogy van egy lány, aki szereti kiírni magából az érzelmeit, és ezáltal úgymond felszabadulni.
Ha úgy érzi, hogy már túl sokat gyötörte magát egy-egy pasi miatt, aki igazából ügyet sem vet rá, megfogja az erre a célra tartogatott tollát, elővesz egy szép levélpapírt, és papírra veti érzelmeit, gondolatait, szép emlékeit az illetőről. Meg persze a negatívakat is.
Nem mondom, hogy ez hülyeség, hisz amint ez a blog is mutatja, néha jó kiírni magunkból az érzelmeink.
Viszont az, hogy ezeket a leveleket borítékba teszi, megcímezi (!) és aztán egy mindenki számára elérhető kalapdobozba teszi... Na, az már viszont, kérem szépen, elég nagy hülyeség.
Ebből adódik ugyanis a bonyodalom.
A titkos szerelmes leveleket valaki feladja.
Lara Jean Song Covey a középső három lánytestvér közül.
A nővére, Margot épp egyetemre készül a messzi Skóciába, Lara Jean-re hagyva igen fiatal húguk, Kitty nevelését, és orvos apjuk életének megkönnyítését. Továbbá szakít a barátjával is, Josh-sal, mintha minden hidat fel szeretne égetni maga mögött a kecsegtető távoli kalandokért.
Lara Jean megfogadja, hogy mindent a tőle telhető legjobban fog otthon kezelni, hogy a nővére büszke legyen rá.
Ám aztán feladásra kerülnek azok a bizonyos levelek, és minden a feje tetejére áll.
Lara Jean öt fiúnak írt levelet.
Ők pedig:
Peter Kavinsky,
Lucas Krapf,
John Ambrose McClaren,
Kenny, az egyházi táborból,
és Josh Sanderson, Margot exbarátja.
Igen, az utóbbinak írt levél jelenti a legnagyobb gondot, hiszen Lara Jean sosem akart nővére és szerelme közé állni, egyszerűen csak ugyanaz a fiú tetszett mindkettőjüknek.
Lara Jean úgy érzi, nincs hova menekülnie.
Senkitől sem kérhet segítséget.
És sose fog kijutni ebből a kalamajkából.
Mindaddig, amíg Peter Kavinsky fel nem ajánl neki egy lehetőséget: színleljék, hogy együtt járnak. Így Lara Jean-nek nem lesz problémája Josh-sal, és Peter is féltékennyé teheti a volt barátnőjét, Genevieve-t.
Szóval, újra a hazudozás témaköréhez értünk vissza.
Sajnos.
Ez a része egyáltalán nem tetszett a regénynek.
Hogy mindenkinek előadták, hogy együtt járnak.
Még a családjuknak is ezt adták be.
Ez nagy csalódás volt.
Azonban.
Mindennek van pozitív oldala. 👍
Hiszen Jenny Han könyve egy igen aranyosan megírt sorozat első kötete, amiben bármennyire is zavart a hazudozás, az elhallgatás, és színlelés, mégis szeretném elolvasni a történet következő részét.
Kíváncsi lettem arra, hogyan alakul majd Lara Jean sorsa.
És a levelek vajon tovább gyarapodnak-e a kalaposdobozban.
A kedvenc szereplőm.
Peter Kavinsky.
Nem mindennapi csávó, akinek van humorérzéke, és színesíti a történetet.
Remélem, a második részben is hallhatok majd tőle beszólásokat, és nem veszik el az éterben.
Összességében.
Habár eleinte gagyinak gondoltam a könyvet, és nem mondanám rá, hogy egy túlkomplikált történet,
amiben hatalmas csavarok vannak, és sosem fogjátok kitalálni, mit hoz a vég,
kellemes olvasmány volt, amit élveztem,
és végül úgy tettem le, hogy tudtam, szeretném továbbra is nyomon követni a Song lányok életét.
Aranyos volt :)
Úgyhogy ezúton is, köszönöm az ajánlást öreg barátnémnak 😋
Puszi,
Patyi ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése