2017. március 2.

Austen nyomában, romantikában

Javíthatatlan romantikus vagyok.
Ez van.

Amint egy remekbe szabott szerelmes regény lapjai közé keveredem a szívem vadul dobogni kezd a mellkasomban, a gyomrom összeszorul és a torkomban gombóc keletkezik.
Az idő számomra megdermed, és néha még a külvilág zajai sem képesek kizökkenteni a történetből.

Vonaton kezdtem el olvasni.
Aztán a villamoson a sok holmimmal megrakodva nem tudtam folytatni.
Ám hazaértem, és máris nekiveselkedtem.
Csak úgy faltam a lapokat.


Julianne Donaldson: Blackmoore 💝

Az Edenbrooke szerzője egy könnyed, szívszorító szerelmes regényt alkotott.
Szereplői sokoldalú, színes karakterek, és korhűek.

Henry Delafield. 💗
Henryt már az első oldalakon a szívembe zártam, és ez a rajongás csak nőttön nőtt, amint egyre több történetet ismertem meg róla, ahogyan egyre több közös élményről olvastam.

Kate Worthington. 🌎
Habár Kate néha idegesítően kavaros női logikát alkalmazott, és zavaros összefüggéseket vonultatott fel a regény lapjain, mégis valahogy megszerettette magát. Mert hogy megértettem őt. Értettem a sok katyvaszt, ami a fejében zajlott, és csodáltam őt kitartásáért.
Hisz a sok katyvasz összeállt egy nagy egésszé, és aztán minden értelmet nyert.
Teljesen érthető igényeket támasztott maga elé: szabadságra vágyott, önállóságra, saját életre, és egyfajta boldogságra.
Ám az ő korában másképp tekintettek a női nemre, más helyet foglaltak el a nők a társadalomban.



Vajon mi mindent kell feláldoznia egy fiatal lánynak az 1800-as évekbeli Angliában azért, hogy normális élete lehessen?


Jane Austen büszke lenne, hogy ilyen remekül megírt, romantikus kaland borítójára került a neve!

És ami a romantikát, valamint az éjszakai olvasást illeti...


„Bizonyára a képzeletem játszik velem, gondoltam magamban – így jár az, aki sok romantikus zenét hallgat, és alig alszik.”


💟

"A szerelem nem az Idő bolondja,
bár romlás rabja arc és rózsa-ajk
szerelmet nem merít ki hét vagy óra,
ítéletnapig szilárdan kitart.
Ha tévedek, s én is hűtlen leszek,
sose írtam s szív sose szeretett."
(William Shakespeare, 116. szonett)

Merüljetek el e szerelmetes, szívmelengető, szívszorító kalandban Ti is!

Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése