2015. április 18.

Hamupipöke új köntösben

Még emlékszem, amikor az első meseátdolgozást olvastam.
Gyerekként nagyon imádtam a tündérmeséket, ahogy még most is. Csipkerózsika és Hamupipőke szerelmi története, melyek lapjain nemcsak az igaz szerelemmel ismerkedhettem meg, hanem tanulhattam is belőlük, a főszereplők megpróbáltatásaiból, életük nehézségeiből.

Aztán elolvastam Alex Flinn könyvét, ami egy modern Csipkerózsika feldolgozás.
Nem volt újító. A befejezés nem lepett meg, előre meg volt már írva. Ám valamiért mégis tetszett, ahogyan áttevődött a modern korba mindaz, amit ebben a mesében mindig is szerettem.
Akkoriban sok könyvet fedeztem fel, amelyik ilyesmi feldolgozásként íródott.
Volt például Büszkeség és balítélet átdolgozás, de volt egy Hamupipőke sztori is.
És az utóbbi az, amit mindenképp be szeretnék ma Nektek mutatni.

Marissa Meyer: Cinder
Hamupipőke a kiborgok között

Hamupipőke meséjét ismeritek, igaz?
A lány, aki édesapja hirtelen elhunyta után mostohaanyja rabszolgájává válik. Bár álmodozik a szabadságról is, féltett reménye az is, hogy részt vehessen a herceg tiszteletére rendezett bálon.
A történet happy endinggel végződik: Hamupipőke és a herceg egymásra talál a bálon, majd hosszabb keresgélés után a való életben is.
Mondom, romantik sztori, teljes mértékben. :)

Marissa Meyer története ebből az alapból indul ki, ami abból is látszik, hogy főszereplőnk neve, Cinder a Hamupipőke angol megfelelőjéből, a Cinderellából ered.

Na de, miért is érdekelt annyira?
Először a borító miatt figyeltem fel rá.
Majd amikor elolvastam az alcímet, nem volt kétségem afelől, hogy ezt a regényt el szeretném olvasni!

Elég sok időbe telt, mire megszereztem, kevesebbe az elolvasása. :)

Szóval, térjünk a lényegre most már!

Mi van a kiborgokkal?
Történetünk jóval a jövőben játszódik. 
Egy hatalmas és pusztító háború után. Akkora már felfedezték, hogy a Holdon mégis van élet, és a Föld lakossága egy közös nemzetségbe tömörült, mely célja a bolygó védelme.

A technika már olyan mértékben felfejlődött, hogy rengeteg ember rendelkezik különböző mű testrészekkel, akár karokkal, lábakkal, belső szervekkel is.
Ám emellett vannak olyan gépek is, amelyek bár emberi alakkal rendelkeznek, nincs bennük semmi emberi. Állítólag.

Arra már biztosan rájöttetek a borító alapján is, hogy valami nincs rendben a történet Hamupipőjével. Ugyanis Cinder kiborg. Bár vannak emberi testrészei, mégis egy egyszerű gépnek tartják.
Hogy miért?
Talán azért, mert az örökbefogadó apja úgy tért haza Európából, hogy azt mondta a feleségének, örökbefogadott egy kiborg kislányt, akinek nem volt családja. Szóval így került Cinder a Linh családhoz, és lett hirtelen két testvére is, Pearl és Peony.

Ám, hogy őszinte legyek veletek, nekem ezek a kiborgosok részek nem igen feküdtek. Az elején eléggé bele is kavarodtam a részletekbe, majd úgy döntöttem, hogy a kibogozásuk helyett inkább olvasok tovább, aztán majd meglátom, mi lesz.
És ekkor a piaci pultnál, ahol Cinder, mint szerelő dolgozott, megjelent egy ifjú, aki az androidját hozta javításra az ország legjobb mesteréhez, Linh Cinderhez. Amint főszereplőnk agya leszkennelte az ismerős arcot, és megtalálta a rendszerben...
Az ifjú maga Kaito herceg volt.

Innentől kezdett igazán izgalmassá válni a történet.
Rég éreztem ilyet, mint ennél a regénynél. Teljesen magába szippantott, csak úgy faltam az oldalakat egymás után. Amint reggel felkeltem, máris a kezembe fogtam, és olvasni kezdtem. 
Még akkor is alig tudtam letenni, amikor öltözködnöm kellett az iskolába.
Még a villamos felé vezető úton, a villamoson, és a suliig vezető szakaszon is csak olvastam és olvastam.
Még akkor is, amikor beértem a terembe, és leültem a helyemre.
Olvastam volna tovább is, ha az egyik barátom nem rángatja ki a kezemből, hogy szenteljek végre egy kis figyelmet a jelenre is.
Hát igen. Jó, ha az embernek vannak ilyen barátai. Akik néha visszarángatják a valóságba, és emlékeztetik, hogy az adott könyvön kívül is létezik egy elképesztő világ :)

Na de elkalandoztam!
Szóval Marissa Meyer trilógiájának első regényét nem igazán tudtam letenni.
Alig-alig sikerült megállnom, hogy ne olvassam el egy nap alatt. Így tovább tartott ez a kis boldogsághormon számomra. :)


Ott tartottam, hogy Kai és Cinder megismerkedett.
Aztán jött, hogy Cinder elvállalta az android javítását, meg hogy eltitkolta, hogy ő maga kiborg, mert azt hitte a fiú elutasítja, meg hogy elment, és talált egy értékes dolgot a roncstelepen, meg hogy összeveszett a mostohájával, és rettentő hírekről értesült a Hold királynőjével kapcsolatban, meg aztán a kísérletek, és a bál is...
Rengeteg dolog történt.
Ám semmiképp nem szeretném felfedni előttetek eme könyv rejtelmeit.

Inkább nézzük, hogy érdemes e elolvasni? Mi volt jó, mi volt rossz ;)
Kifejezetten élveztem a történet előrehaladtát, habár már igen korán rájöttem a regény egyik nagyobb csavarjára. Nem volt azért annyira elrejtve, viszont semmiképp nem fogható ahhoz a felvezetéshez, amit A hamis hercegben tapasztaltam.
Tetszett, ahogyan összefűződtek a régi mese szálai ezzel a történettel. Például a hintó, mely narancssárga színe bár megmaradt, nem sok mindenben hasonlított Hamupipőke eredeti, mesebeli, csodaszép hintajára.

Iko, Cinder android barátja és segítője nagyon cuki karakter! Ő volt az egyik kedvencem. :)
Kaito herceg sem a buta, simán helyes herceg szerepét kapta meg, aminek kifejezetten örültem. Legalább itt jobban megismerhettem azt a titokzatos uralkodói sarjat, aki a mesében csak mint tündöklő megmentő szerepel.
A Hold királynője, Levana félelmetes volt, ahogyan kellett, felkeltette a kíváncsiságom. Érdekel, hogy miket tartogat még a következő kötetekben.

De lényeg a lényeg.
Várom a következő részt! :) (Itt is.)

Nem volt tökéletes regény. Igen sok dolgon lehetne rajta változtatni, főleg a szerkezetén és a felépítésén, hogy jobb, és még izgalmasabb legyen.
Nálam viszont már ilyen formájában is elérte, hogy végig izguljam a regény bizonyos részeit, hogy várjam a következő fejezeteket, hogy ne azt nézzem hány oldalt olvastam, hanem hogy mi jöhet még.
Meglepő módon tetszett! :)
Bár, ahogy már mondtam, a kiborgos dolog kicsit katyvasz volt nekem. Valahogy nem igazán illett az egész sztoriba, annak ellenére, hogy tudom, sok részben fontos szerepe volt. Mégsem volt valahogy az igazi. Nem tudom megmagyarázni. Mindegy is.




Várom, várom, várom a Scarletet!
Amint megszerzem... Huhú! ;)



Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése