2014. február 13.

Egy vándorló palota története

A mai egy igen rendhagyó blogbejegyzésnek számít. :)
Méghozzá azért, mert a kedvenc mesémet szeretném bemutatni Nektek.

A történetet Magyarországon 2005-ben mutatták be.
A nővérem talált rá, és ösztönzött engem és Anyut is arra, hogy menjünk el megnézni a moziban. Így történt, hogy beültünk a szegedi Belvárosi moziba egy régies vetítő terembe és vártuk, hogy elkezdődjön a várva várt movie.

Miyazaki Hayao, A vándorló palota rendezője egy Oscar-díjas japán rajzfilmkészítő.
A vándorló palota pedig jelenleg a Disney által forgalmazott legutolsó, tradicionális animációs technikával készült film.

2014. február 6.

Szikragyújtás, szárnybontogatás

Egy hosszú kihagyás után újra itt lennék.
Az elmúlt héten egy csodálatos élményben volt részem. Vagyis inkább rengeteg hihetetlen élményben, ugyanis eljutottam a városba, ahol a híres Eiffel-torony, Diadalív, Invalidusok állnak és gyönyörködtetik az embereket: Párizsba. Életem első párizsi útja volt ez, és őszintén szólva, még most is hihetetlen, hogy tényleg megtörtént, 10 napig ott tartózkodtam abban a gyönyörű, rengeteg féle-fajta emberrel teli, és mégis magával ragadó nagyvárosban.

Eleinte úgy gondoltam, hogy Párizs majd teljesen magába szippant nappal, és így este már nem lesz erőm olvasni. Ám a rengeteg sétálás után, Eiffel-toronytól a Notre Dame-ig a Szajna parton és hasonló elképesztő "túrák", az olvasás tökéletes kikapcsolódásnak tűnt.
Közben azért néha-néha felpislantottam az ablakunkból látható Sacre Coeur-re, így megbizonyosodva, hogy nem csak álmodom a közös kiruccanásunkat Apával. :)

A könyv, amit elkezdtem olvasni pedig nem más, mint egy édesanya írása. Egy anyáé, aki harcolt a gyermekeiért, és mások gyermekeiért, csöpp kedvenceiért, hogy visszakapják őket, megölelhessék, játszhassanak velük.
Ez az édesanyja, aki úgy hiszem, sok szempontból példakép lehet másoknak, Kristine Barnett.