2014. március 26.

Románc a SZÁZadikon

Ez a mai egy különleges bejegyzés. Különleges mert a 100. Pontosan a 100. blogbejegyzésem. Fogadjátok nagyon-nagyon sok szeretettel egy olyan történetről, amely magával ragadott! :)

Sok könyvet olvastam már. Gyorsan, lassan, néha átfontoltan, vagy épp körömrágósan.
Nekem igazi kedvenc!
Mindenképp megérdemel egy helyet
a Te polcodon is!

Az első könyv, amit szószerinti bealvásig nem tudtam letenni Stephanie Perkins: Anna és a francia csók című műve volt. Akkor jöttem rá, hogy néhány könyvet nem jó este tízkor elkezdeni, miután reggel hat körül dőltem ki. Ám ennek ellenére délelőtt 10 órakor újult erővel folytattam anna és Étienne St. Clair szerelmének alakulását az akkor még számomra csak álombeli Párizsban.
Amikor januárban eljutottam a francia fővárosba és Apummal a Szajna partján sétáltunk a Notre Dame felé, eszembe jutottak Anna leírásai, mesélései, amint a macskaköves, régies utakon sétálva egyszer csak megpillantotta a méltóságteljes Notre Dame-ot. 
Hogy Stephanie Perkins járt e Párizsban, nem tudom, ám úgy tudta ábrázolni a várost, a hangulatát, a különlegességét, hogy az az érzésem támadt, mintha valóban ott sétálnék szeretett szereplőim mellett.

Pár napja az a hihetetlen szerencse ért, hogy összefutottam az írónő újabb regényével. Azonnal olvasni akartam, belemélyedni abba a világba, megismerni a szereplőket, az érzéseiket, régi történeteiket, barátaikat és titkos vágyaikat.


Lola és a szomszéd srác

ámulatba ejt, elvarázsol, letaglóz, körömrágós izgalmak, vicces élmények, különleges ruhaköltemények, hegyesorrú cipők, eltitkolt érzemek, király barbi lift, cukormázas csók, Marie Antoinette ruha, szikrázó szempár
Lola Nolan különleges lánynak számít: minden nap más, kirívóbbnál kirívóbb jelmezekben virít legjobb barátnője, a hozzá képest egyszerűen öltözködő, Lindsey Lim mellett.

Az élete úgymond rendben van: legjobb barátnő, jó suli, hülye évfolyamtársak (ilyenje mindenkinek van ;), és egy pasi. Hopp, itt mégiscsak van egy bökkenő! Pasi, avagy Max ugyanis egy kicsivel idősebb a keleténél, pontosabban 22 éves, így a 16 éves Lola szülei nem éppen repesnek az örömtől. Így esik, hogy minden héten vasárnap villásreggelin kell ücsörögniük Andyvel és Nathan-nel, Lola édesapjaival, akik igen kemény kikérdezéseknek vetik alá a rocker Maxet.
Ám egy ilyen alkalom során hirtelen minden megváltozik.
A szomszéd házba új lakók érkeznek. Bár ez megszokott látvány pár havonta, most valami mégis különbözik. Ugyanis nem újabb albérlők érkeznek, hanem az eredeti tulajdonosok költöznek vissza: a Bell család, beleértve Calliope és Cricket Bellt is.
Hogy ettől miért változik meg minden?
Nem tudom pontosan mi történt Lola és az ikrek között mindaddig, amíg el nem árulja Annának.
Jól olvastátok, Annának. Ugyanis megszeretett párizsi párocskánk Lola munkatársa a városi moziban. Így válik egy történet egyszerűen nagyszerűvé.
Miközben Lola csak a tökéletesen boldog párt látja bennük, Mi, Anna és a francia csók olvasók tudjuk, hogy mi az Ő történetük. Hihetetlenül jó volt újra hallani róluk, "látni", hogy rendben vannak, hogy St. Clair, pont ahogyan imádott barátnője, semmit sem változott, hogy minden mozzanatuk az igaz szerelemről árulkodik.

A fő szál azonban Lola és Cricket barátsága, ami a múltbeli sérelmek, félreértések, megbántódások ellenére szépen alakul. A 193 cm magas, mindig egy feltalálóhoz hasonló, fekete frizurás és elképesztően kék szemű Bell fiú mindent megtesz, hogy elnyerje Lola bizalmát, barátságát, és egyszer talán a kezét is.
„Beütögetjük a számokat egymás telefonjába. Hivatalosnak tűnő aktus. Cricket visszadobja az enyémet.

– „Meztelen tigrisnő” néven szerepelek – közli.

– Komolyan? – nevetem el magam. – Mert én „Pucér tigrisnő” név alatt vittem be a számomat.
– Tényleg?
Még jobban nevetek.
– Nem. Lola vagyok.
– Az egyetlen.”
Ám semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik.

Annak ellenére, hogy Lolának barátja van a könyv igen nagy részében, Max nem hagyott mély nyomot bennem. Tudom, hogy volt és kész. Nem tudok se negatívan, se pozitívan gondolni rá.
Természetesen néha idegesített Lola tétovasága, de igazából megértettem. Nem tudhatta, melyik érzés az igazi, hogy a fellángolás tényleg csak röpke fellángolás, és hogy az igazi, nagy Ő megváltozhat e egyáltalán, vagy igazából sosem változott a jelölt?

A könyvben egy unalmas pillanat sincs. Egy oldal sem, amire azt mondanám: "haladjunk már, legyen vége". Minden egyes történés kiegészíti egymást, értelmet ad egyik a másiknak, és előrevetíti a következőt.
Személy szerint, nem tudtam abbahagyni az olvasást még valami biztos infót nem kaptam, mi fog történni főszereplőinkkel . :)

A kedvencemmé vált nagyjából minden szereplő: a sportmániás csillag, Calliope, a hajléktalan jósnő, Norah, Andy, Nathan, Lim papa és Lim mama, az alig megismert Aleck és Abigail baba, valamint persze a legjobb barátnő, Lindsey.
Egyik karakter sem fekete vagy fehér, mindenki emberi, valódi, hibákkal, vétkekkel és emellett kedves gesztusokkal, segítőkészséggel.

Ez egy romantikus, kedves, imádnivaló történet, amely nemcsak a szerelemről álmodozó tiniket babonázza meg, hanem mindenkit, aki e szeretetreméltó történet olvasására adja a fejét. Egy könyv elolvasására egy lányról, aki beleesett a szomszéd a srácba, és a szomszéd srácról, aki elhatározza, hogy barátkozni fog élete szerelmével.

valamint a hamarosan érkező újabb kötetet sem! ;)
Puszi,
Patyi ;)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése