A 19. század legnagyobb vámpírvadásza

Már beszéltem/írtam Nektek arról, hogy elkezdtem ezt a könyvet: Abraham Lincoln, a vámpírvadász. Magát a művet akkor is nagyon jónak véltem, mégis negatívumként hoztam fel azt, hogy Abraham Lincolnnak ilyen emléket állít Seth Grahame-Smith.

Nemrég, úton Pest felé a vonaton, a végére értem.

Maga a mű három részből áll: A fiú - A vámpírvadász - Elnök. A harmadik, és egyben utolsó rész sikerült szerintem a legjobban. Ez volt a legmegindítóbb, a legelgondolkodtatóbb, a legszomorúbb és egyben a legfelemelőbb is.

Abraham Lincolnt életében rengeteg csapás érte, amiket fel sem tudom fogni, hogyan élt túl. Meghalt az édesanyja, nővére, első igaz szerelme és két gyermeke is még életében, akiknek elvesztését sohasem tudta igazán feldolgozni. Willie fia elvesztésekor már az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt. A könyv alapján Willie halála egy, az elnök elleni merénylet része volt. Milyen lehet az élet úgy, hogy mindig retteghetsz a családod életéért? Hogy azért, ami a hivatásod féltened kell nemcsak a saját, de minden szeretted életét is?

Nem tudom, hogy hányan bírnák ki ezeket a terheket.

"Nincs még egy hete, hogy (James W.) Grimes (iowai szenátor) bejött az irodámba egy megbeszélésre, hogy aztán azt lássa, amint négy fiú szögez a padlóhoz. "Szenátor", mondtam, "ha volna olyan kedves a megadási feltételeket letárgyalni." Mary szerint az effajta szertelenség nem tesz jót az elnöki méltóságnak, de ha nincsenek ezek a pillanatok - az élet felszabadult kis pillanatai -, egy hónap leforgása alatt megbolondulnék."

Ám családja féltése mellett meg kellett küzdenie országa problémájával - a könyv alapján: a vámpírokkal. A Déli államok mind behódoltak a rabszolgatartóknak, a fekete rabszolgák pedig nem mertek kiállni saját magukért.

Ekkor jelent meg Abraham Lincoln, és kiállt azokért is, akik magukért nem mertek. Kiállt azért az országért, amiben hitt, és egész életében azért küzdött, hogy jobbá tegye azt. Kivételes ember volt, és ezt Seth Grahame-Smith nagyon jól ábrázolja.

"Miközben az elnök kilépett az Északi Oszlopcsarnokból, egy félkarú uniós katona (aki akkor már több mint egy napja várt ott ennek a találkozásnak a reményében), azt kiáltotta: "A másik karomat is odaadnám, ha Abraham Lincolnnal kezet rázhatnék!" Abe odament a fiatalemberhez, és kezet nyújtott neki: " Meglesz, és semmibe se kerül."

Kisfiúkorában bosszút esküdött a vámpírok ellen, kik sok szerettét elvették tőle, majd mégis egy vámpír, Henry Sturges által tanulta ki a vámpírvadászat "mesterségét". Aztán pedig 1861. március 4-én az alacsony származású Abe Lincoln letette az esküt, és az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökévé vált.

Bár testőrei próbálták őt megvédeni mindentől, ő legtöbbször egyedül ment el mindenhová, vagy csak egy személyi testőrnek engedte, hogy csatlakozzon hozzá az útjára. Így történt ez a Gettysburgben tartott beszéde előkészületeinél is. Itt mondta el egyik leghíresebb beszédét, amely bár csak 2 percig tartott, a tizenkilencedik század legnagyobb beszéde lett, ami mindörökre bevésődött az amerikai köztudatba.

"Nyolcvanhét évvel ezelőtt ősatyáink egy új nemzetet teremtettek e földrészen, mely szabadságban fogant, és azon elképzelés által vezéreltetett, hogy minden ember egyenlőnek teremtetett... 

... hogy mi, az egybegyűltek, elszánt küzdelmet folytatunk, hogy az áldozatok halála ne legyen hiábavaló, hogy Isten kegyelméből nemzetünk szabadságban újjászülethessen, és a nép kormánya, a nép által való, a nép érdekében történő kormányzás ne tűnjék el a föld színéről."

Lehet, hogy ez a könyv nem felel meg egy Abraham Lincoln önéletrajznak, de véleményem szerint úgy mutatja be őt, hogy minden olvasó elgondolkodik rajta: hogyan csinálta?

Ilyen ember nem terem minden bokorban, ahogy mondani szokták. Amit Abraham Lincoln véghezvitt, arra születni kellett. Nem tudom, hogy Henry Sturges létezett e, de az biztos, hogy egy dologban igaza volt:

"Vannak, akik túl érdekesek ahhoz, hogy meghaljanak."

Szóval ezt a könyvet, bár valamilyen szinten negatívnak vélem a vámpíros szál miatt, én úgy gondolom, hogy érdemes elolvasni. Mivel vannak benne igen megrázó részek, fiatalabbaknak biztosan nem ajánlom, ez egy felnőtteknek, idősebbeknek szóló mű.

A kis értékelésem, bejegyzésem, véleménynyilvánításom Seth Grahame-Smith szavaival zárnám, amelyeket a köszönetnyilvánításában olvashatunk:

"S köszönet Abe-nek - amiért olyan hihetetlen életet élt, amihez még vámpírok se kellettek"

Talán jó lenne, talán nem, ha a mű a teljes igazságot tárta volna fel ezzel kapcsolatban. Az biztos, hogy ha vámpír formájában nem is, de Abraham Lincoln figyelemmel kíséri még ma is a történelem alakulását.

Patyi ;)