2017. április 24.

Valami tetőfokon, de nem az izgalom

Addig minden teljesen tiszta, hogy a nők és a férfiak
totálisan más tészta.
Na, de az már kérdéseket vet fel bennem, hogy annak ellenére, hogy mások vagyunk,
miért jelent olyan nagy problémát elmondani valamit,
ha kérdeznek.
Egy kapcsolatban az egyik legfontosabb dolog az őszinteség, vagy én gondolom rosszul?

Ám most csak szenvedtem, és szenvedtem.
Mert egyszerűen nem értettem, hogy miért annyira nehéz leülni, és megbeszélni a dolgokat.
Természetes, hogy vannak olyan szóváltások, amiknek nyoma marad az emberben. Amikhez idő kell, hogy megbékéljen velük az illető.
Viszont a legtöbb esetben, ha őszinték vagyunk, minden rendbe jöhet.
Ha őszintén, komolyan elmondjuk, ami bánt, vagy ami foglalkoztat, és megbeszéljük a párunkkal, vagy épp a legjobb barátunkkal a dolgokat, akkor a dolgok visszaterelődnek a jó mederbe.

De itt...

2017. április 22.

Könyvfesztivál, 2017 - folytatással jelentkezem

Minden egyes nap bővelkedik élményekben.

Számomra mindig meglepő, hogy azok az emberek, akiknek a könyveit olvasom, milyen szerények, közvetlenek és kedvesek. 
Böszörményi Gyula és Cséplő Noémi egy fáradhatatlan páros, akik éjt nappallá téve dolgoznak azon, hogy mi olyan remekeket olvassunk, mint Ambrózy báró sorozata. 


Kántor Kata nyugodt kiskutyájával, és különleges ajándékaival varázsolt el. 
Majd látogatást tett a standon Bessenyei Gábor is, akivel tavaly ismerkedtem meg, pont a Könyvfesztiválon, és egy remek beszélgetést követően alig vártam, hogy elolvassam a könyvét.

2017. április 21.

Könyvfesztivál, 2017

Lehet, hogy nem vagyok egy Vámos Miklós.
Vagyis, ez egészen biztos.
Nem megy három sáv is a fejemben folyamatosan, ahol az egyik rész jegyzetel, a másik pedig klasszikusokat hallgat, vagy épp Vamps számokat, a harmadikról meg már ne is beszéljünk.

Ám ahogy ma sétáltam át a hídon, a Duna fölött a zölden világító Szabadság híddal a távolban és a fénylő Budai Várral a láthatáron, elgondolkoztam ezen a napon, és úgy éreztem, jó lenne megosztani, miért is jó dolog ez a Könyvfesztivál.

2017. április 18.

Ez tuti a folytatás?

Mostanában folytatásokban utazom.
Annyira megtetszett Sarah MacLean regénye, amely a 19. századi Angliában játszódik, és egy akkori nő éles határokkal rendelkező életéből merít.
Majd élvezettel olvastam Jenny Han történetét a fiatal szerelmesekről, akik hazugságból kezdenek áttérni az igaz érzelmekhez.

Úgy döntöttem, hogy mindkét kaland folytatását el fogom olvasni, és ez igen hamar be is következett.

Felmerül a kérdés.
Mitől lesz jó egy folytatás?
Miért éri meg sorozatokat írni?

Akkor mindenképpen jó dolog egy többrészes történetbe belebonyolódni, ha 
izgalmas, kalandokkal teli, 
elgondolkodtató, 
rendelkezik mondanivalóval, 
szerethetőek a karakterek, 
és megújuló a történetszál.

Számomra ez utóbbi az egyik legfontosabb.

2017. április 10.

Amikor kalandvágyónak lenni veszélyes

A cím nem nyert meg.
A borító szépnek nagyon is szép, mégsem ösztökélt arra, hogy elolvassam a regényt.
Aztán egyik barátnőm ajánlotta, hogy olvassam el.
És erre nem tudtam nemet mondani.

Örülök, hogy bíztam az ajánlásában. 👍
Egy remek regényt ismertem meg általa!

Sarah MacLean: A csábítás kilenc szabálya 


2017. április 2.

Egy regény a családról

El is felejtettem, hogy milyen jó dolog Sarah Dessen könyveket olvasni. 
Amikor egy regény nemcsak arról szól, hogy egy lány vagy éppen egy fiú szerelmes lesz, vagy nagy gazdaságban, mégis szomorú körülmények között él, esetleg hazudozik, majd minden jóra fordul...
Hanem bemutatja az élet nagy dolgait, amik tényleg igazán fontosak. 

Habár felmerül a regényben a romantika, a szerelem, megjelenik a bizalom kérdése is és az, hogy kire számíthatunk igazán a bajban.

2017. március 26.

Amikor a kukkolás kifizetődik, avagy...

Néha úgy tűnik, hogy mások élete sokkal érdekesebb.
A miénk vagy egyhangú, vagy épp számunkra lehangoló.
Figyeljük a sztárok életét a Facebookon, Instagramon, videókat nézünk a mindennapjaikról.
Álmodozunk, hogy egyszer talán majd mi is eljutunk arra a helyre, ahonnan ők olyan vidámnak tűnve bejelentkeztek.

Ennek a regény a főszereplője is izgalmasabbnak és szeretet teljesebbnek, eseménydúsabbnak találja mások életét a sajátjánál. Pontosabban a szomszéd család élete kelti fel az érdeklődését, ahogyan sokadmagukkal a mellettük lévő házba költöznek.
Míg az ő családjában rend a lelke mindennek, a szomszéd család mindennapjai inkább kaotikusnak és spontánnak mondhatók.

És mégis mi sülhet ki egy ilyen alapból?

2017. március 20.

Miért NE címezd meg a szerelmes leveleket...

Egy barátnőm nyomta a kezembe a könyvet azzal a kitétellel, hogy amint befejezem az éppen aktuális olvasmányom, belekezdek.
Illetve, hogy nem szabad előre elolvasnom a végét.

Be kell valljam, ez utóbbi volt a legnehezebb.
Ugyanis bármilyen szörnyű dolog is, mostanában rászoktam, hogyha egy olyan könyvet olvasok, ami miatt izgulni kezdek, görcsbe szorul a gyomrom, gombóc ül a torkomban, és egyéb "élmények", akkor beleolvasok a regény utolsó oldalaiba.
Nem olvasom végig őket, csak szemezgetek.
Majd nyugodtan visszatérek oda, ahol tartottam. 😇
Ezt csináltam a Blackmoore olvasása közben is, mert már olyan fáradt voltam, ám a könyv meg annyira gyötrően izgalmas volt, hogy nem bírtam elaludni a tudattal, hogy nem tudom a végkifejletet.

Ám most ez meg volt tiltva.
És be is tartottam.
Bár, be kell valljam, hogy igen nehezen.

2017. március 14.

Az igazságháló

Csak hogy tisztázzuk az alapokat:
- minden, ami ebben a bejegyzésben elhangzik igaz,
- minden szót teljesen komolyan gondolok,
- és nem, a későbbiekben sem fog kiderülni, hogy mégis hazudtam.

Klisé lenne azt mondta, hogy nem szeretem a hazudozást.
Merthogy ki szereti?
Én úgy gondolom, a nagy többség az őszinteséget pártolja.
Nemcsak a magánéletben, hanem a szakmai szférában is.

Ám természetesen egy-két füllentés biztosan mindenkinek becsúszott már.
"Persze, hogy elolvastam a kötelezőt."
"Egy kortyot se ittam a tegnapi bulin."
Satöbbi, satöbbi, satöbbi.

Viszont meg kell húzni valahol a határt.
Például, én a barátaimnak, a családomnak sosem hazudnék. Ha fájdalmat is okozok, megmondom az igazat, mert szerintem ez így fair.
Mondjuk, én még puskázni se tudok normálisan, mert vagy paprikavörös lesz a fejem, vagy remegni kezd a kezem és nem tudok írni. Tudom, szörnyű...

Na, de miért is beszélek a hazugságról?
Mivel ez a mai regény alapja.
A főszereplőnk egy lány, aki addig hazudozik, míg maga alá nem temeti a hazuglavina.

2017. március 12.

Egy eb-adta történetről

Amikor először láttam ezt a könyvet, nem igazán fogott meg.

Arany Pöttyös létére gyerekes, és számomra akkor még kissé értelmetlen borítója nem keltett bennem "ezt el kell olvasnom" érzést.
Aztán moziba szerettünk volna menni.
És valamilyen oknál fogva megnéztük a könyv alapján készült film beharangozóját. Habár tisztában vagyok vele, hogy egy film sosem pontosan olyan, mint a könyv, hogy vannak változtatások, méghozzá néha igen nagyok, mégis...

Tudtam, hogy ez a regény az elolvasandó könyvek listájára kell, hogy kerüljön.
Így mozi helyett, bele is kezdtem.

Most pedig, a könyv befejezése után, nem tudom, hol és mégis hogyan kezdjem soraim, amelyekkel ösztönözhetnélek Titeket arra, hogy elolvassátok ezt a művet.
Mert hogy érdemes.
Mindenképpen érdemes.